A múltkor már írtam arról, hogy mi a baj az összes étellel kapcsolatos szabállyal, tiltással, korlátozással. Röviden: összesen az a baj ezekkel, hogy az emberi psziché számára ezek mind pont fordítva sülnek el, minél több a szabály, minél több a korlát, annál inkább vágyunk ezeknek a megszegésére, átlépésére. Éppen ezért én mindenkinek tudom javasolni, hogy próbáljuk meg ezeket elengedni.
Ilyenkor szokott jönni a pánik és az értetlenség. „De ha nincs korlátozás, akkor egész nap csak csokit, cukrot és fehér lisztes dolgokat fogok enni, többszáz kilósra fogok hízni és egészségtelen leszek!?” Szerencsére ez nem így van. Ugyanis szabály az nincs, de egyetlen irányelv van, fókuszáljunk a testünk jelzéseire. Próbáljuk megfigyelni, hogy mi az, amit kíván, mi az, amire vágyik, amire szüksége van. Próbáljunk meg bízni benne, hogy a test egy jól működő gépezet, és jobban tudja, hogy mire van szüksége az optimális működéshez, mint egy „szakértő”, aki a kinézetünkön és jó esetben néhány mérési adaton kívül semmit sem tud a testünkről. Talán megnyugtató lehet az a tény, hogy evoluciósan a test, a szerveink, a sejtjeink, az agyunk, minden testi folyamatunk a túlélést, az optimális működést szolgálja. Tehát ha hagyjuk szabadon irányítani, akkor előbb-utóbb visszatalál ahhoz az egyensúlyhoz, amikor olyan ételeket fog kívánni, amik a jóllétét szolgálják, márpedig az egész nap csokit enni, az nem az.
Nem véletlen egyébként, hogy a kutatások és az én tapasztalataim szerint is, az intuitív evők, vagy az evészavarokból így gyógyult emberek gyakran maguktól visszatérnek az „egészségesnek” mondott táplálkozáshoz. Egy nagy különbséggel: ez már nem kívülről jövő szabályrendszer, amit követnek, nem egész nap ezen jár az eszük, tervezgetik, mit ehetnek és mit nem, nem érzik bekorlátozva magukat, és nincsenek ebből fakadóan falási rohamaik sem. Mert ők a saját testük jelzéseit követik, nincsenek tiltott ételek, jók és rosszak, hizlalóak és kevésbé hizlalóak, csak finom, tápláló, jóleső étkezések.
Ezt persze a mai fogyókúra centrikus társadalomban átmosott fejünknek nem olyan könnyű, ahogy ezt így leírtam. Sőt! Nagyon nehéz. Ráadásul ugye tudjuk, hogy az evéshez mennyi minden sallang társul, önjutalmazás, önbüntetés, szeretet, elfojtott vágyak, kielégítetlen igények, elhárított problémák, feldolgozatlan traumák stb. Én azt gondolom, érdemes ezért olyan intuitív táplálkozás szemléletű szakember segítségét igénybe venni, aki végig tud kísérni minket ezen az úton.
Kommentar schreiben