Konfekció és énkép?

Önbizalom, önelfogadás, pozitív énkép:

ezek mond olyan felkapott témák mostanában, amiből általában mindenki többet akar. Nyilván nagyon fontosak ezek a fogalmak pszichológiai szempontból is, a bennünk élő magunkról kialakított kép nagyon erősen befolyásolja azt, hogy hogyan érezzük magunkat a mindennapokban.

 

 

Szóval a cél egy reális és pozitív testkép és énkép kialakítása lenne, de sokan érezzük úgy, hogy ez bizony nehéz feladat. De miért? Nyilván számos oka lehet, de egy nagyon fontos tényezője a kultúra, amiben jelenleg élünk. Ez az úgynevezett „diéta kultúra”, amikor a médiából árad a soványság imádata, az egyetlen elfogadott testforma követelménye, és minden elítélése, ami ettől valamilyen módon eltér. Közben ésszel tudjuk, hogy még a plakátokon látott bikinis lányok sem úgy néznek ki valójában, hiszen szó szerint mindenki photoshoppol manapság, de akkor miért érezzük magunkat továbbra is rosszul a bőrünkben?

 

 

Az egyik ilyen ok, ami miatt számtalanszor panaszkodnak a klienseim is, hogy mennyire rossz élmény az, amikor az ember elindul ruhát venni magának, és a vége az, hogy semmi sem jó rá. Érdekes, hogy a legtöbben azt gondolják, hogy ez csak a nagyobb méretet hordó emberek problémája, pedig hallottam én ezt már nagyon vékony lány szájából is. A helyzet ugyanis az, hogy a konfekció egy olyan dolog, ami a népesség egy bizonyos (elég szűk) rétegére van méretezve, ha csak a magasság szempontját nézzük, 170-175 cm magas nőkre, márpedig a magyar nők átlag magassága a KSH 2017-es adatai szerint 164 cm. Nagyon megörültem annak a kis statisztikának is, amit a kedvenc stílus tanácsadómnál Huszka Áginál láttam. Ő a nála valaha tanácsadáson járt ügyfelei alapján készítette el ezt a kis diagrammot, amiből szintén jól látszik, hogy mindössze 17%-a az Áginál járt nőknek olyanok, akiknek magasságuk alapján egyáltalán esélye lehet arra, hogy passzoló ruhát kapjon az üzletekben. Persze ott van még a mellbőség, a testsúly és ezer más méret, ami még nekik is bőven megnehezíti a vásárlást.

 

Forrás: Huszka Ági
Forrás: Huszka Ági

Nyilván szigorúan statisztikailag ez nem egy reprezentatív minta, de a lényeget nagyon jól szemlélteti szerintem, vagyis azt, hogy nem bennünk, hanem a „rendszerben” van a hiba. Nagyon jól tudjuk, hogy teljesen objektíven nézve a genetikailag meghatározott testforma is egy ugyanolyan változatos dolog az emberek között, mint a szemszín, hajszín, arcforma, orrnagyság stb.. Vannak kis testek és nagyobbak, magasabbak, szélesebbek és így tovább. Vannak is ugye ezek a sokféle altípusok (körte, alma, homokóra stb.), amibe mindenképpen be akarjuk szuszakolni az embereket, de Ágitól tanultam azt is, hogy bizony még ezek is csak nagyon messziről írják le egy adott test jellemzőit, nem lehet általánosítani. És ez szerintem így szép, így jó, ez mutatja, hogy valóban mindannyian egyediek és megismételhetetlenek vagyunk, ezt a testünk is jó tükrözi. Egyébként még egészen a 19. század második feléig, a konfekciógyártás kialakulásig ez teljesen alap volt, mindenki ment a szabóhoz, aki az egyedi méreteket levéve megvarrta a ruhákat. És az is teljesen normális szokás volt, hogy ha valaki kapott egy ruhát, vagy lefogyott, meghízott stb., az szépen átalakította magénak a ruhatárát, beszűkítette, kiengedte stb.

 

 

Szóval azt hiszen a lényeg ebben az egészben az, hogy tudjuk ezt az egész ruhavásárlás mizériát más szemszögből nézni. Amikor bemegyek egy pékségbe és fél kilós magos kenyeret szeretnék venni, mert azt szeretem, de olyan pont nincsen, akkor sem magamat kezdem el ostorozni, hogy miért is éppen ezt szeretem, miért nem a kilós fehér kenyeret, azt sokkal több helyen kapni. Egyszerűen azt gondolom, hogy épp pechem volt, vagy elég gyenge ez a pékség stb. Akkor amikor egy ruhaüzletben csak béna szabású ruhákat találok, vagy csak kis méreteket vagy csak hosszban túl rövid vagy túl hosszú nadrágokat, akkor az miért lenne az én hibám? Miért érezzem én magam rosszul, ha nem felelek meg annak a jelenlegi ideálképnek, amiről tudjuk, hogy valószerűtlen.

 

 

Vajon a legközelebbi ruhavásárlásnál eszünkbe jutnak majd ezek a gondolatok? Nagyon kíváncsi vagyok!

Kommentar schreiben

Kommentare: 0