A legtöbb embernél, akikkel dolgozom, az önelfogadás egy kulcsfontosságú téma. Egyszer egy szupervízión, ahol terápiás célként az önelfogadást fogalmaztam meg egy kliens kapcsán, megkérdezte a szupervízor, hogy ismerek-e bárkit, aki szereti magát. Bár a válaszom igen volt, azt azért el kell ismernem, hogy ez az önszeretet-önutálat skála azért jellemzően egy olyan dolog, ahol ritka, hogy valaki az önszeretet végén legyen. A legtöbb emberre ráférne egy kis lökés ebbe az irányba. És hogy jön ide a közösségi média? Nem nehéz kitalálni, mindenütt ezt halljuk, hogy milyen romboló hatása van, amikor mi hétköznapi emberek az influenszerek kevéssé realisztikus világába nem csak hogy betekintést kapunk, de állandóan ez jön velünk szembe.
Én személy szerint, nem gondolom, hogy a közösségi média olyan ördögtől való lenne, de az biztos, hogy nagyon ránk férne megtanulni helyesen használni azt. Most leginkább arra gondolok, hogy próbáljuk meg kivenni belőle azt, ami számunkra hasznos, és elengedni, ami nem. Na ez utóbbi nagyon nehéz, mert nekem az a tapasztalatom, hogy sokszor nagyon ragaszkodunk ahhoz, ami igazán már nem is szolgálja a javunkat. Én például az instagram kezdete óta lelkes követője voltam diétás oldalaknak, életmódváltóknak, receptes accountoknak, csodálatos fogyásoknak, csodálatos anyukáknak stb.. Aztán elértem egy olyan pontra, ahol realizáltam, hogy bár nagyon érdekelnek ezek a posztok, igazából rossz érzés nézni, olvasni őket, mert bár inspirációnak gondoltam, és fejben tisztában voltam vele, hogy ez nem a realitás, mégis mindig kisebbnek, értéktelenebbnek, gyengébbnek, rosszabbnak éreztem magam, de legalábbis egyfajta frusztrációt, szorongást váltott ki bennem a nagy többség.
És ilyenkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy megéri-e? Megéri követni ezeket az oldalakat a FOMO miatt (Fear Of Missing Out – vagyis az attól való félelem, hogy valami fontosról lemaradunk), valóban inspirálóak-e ezek az oldalak, vagy inkább erősítsem meg saját határaimat azzal, hogy nem engedek be ilyen ingert, adott esetben egy kikövetés segítségével. Bevallom, nálam a FOMO elég jól működik, illetve sokáig áltattam magam azzal, hogy igazából ezek majd valami jobbra, többre sarkallnak engem. De hihetetlen felszabadító érzés egy ilyen „insta-nagytakarítás”, amikor valóban csak azok a tartalmak maradnak, amik jó érzéssel töltenek el. Konkrétan a napi aktuális hangulatunkhoz is hozzájárul, hogy milyen ingerek érnek minket. Akkor miért engedünk be olyasmit, ami tapasztaltuk, hogy lehúz?
Ráadásul ahogy mi változunk, fejlődünk, úgy ezek a tartalmak is változnak. Lehet, hogy ami pár éve még jó érzést adott, az mára már csak frusztrál. Ráadásul az adott influenszer sem állandó, ő is változik, így sajnos számtalan esetben esett meg velem is, hogy olyan embert kellett kikövetnem, aki szerintem nagyon jókat posztolt, de egy ponton pl. diétába fogott, és megszaporodtak az ilyen tartalmú posztok. Nekem itt már nem éri meg, sajnos nálam ez abszolút nogo. Ahhoz, hogy a diéta kultúrától, amiben élünk, meg tudjam védeni magamat, jelen esetben az „unfollow” gomb az eszköz.
(Egyébként sajnos azt tapasztalom, hogy az átlag influenszer egyáltalán nem tud vagy akar abba belegondolni, hogy mekkora a felelőssége. Teljesen érthető, ha önmagát adja, a saját véleményét mondja, cselekedeteit dokumentálja, de ezzel százakat, ezreket befolyásol. Nagyon dühít, amikor egy ilyen influenszer pl. „életmódváltást” propagál, akár csak két elejtett mondatban is, amikor tudnia kell, hogy ezek után követők százai kezdenek majd bele ebbe a diétába, ami ugye elindíthatja őket a fogyókúra világ nagyon nehéz és szomorú útján. Én elhiszem, hogy neki bejött, de egyrészt vajon meddig tart ki (2 évnél kevesebb időben nem érdemes gondolkodni), másrészt mi van a többi, mint tudjuk 95%-kal, akiknek nem fog működni?)
Szóval visszatérve a témára, abszolút arra bíztatnék mindenkit, hogy vegyen rá időt, fáradtságot, és rendszeresen vizsgálja felül a közösségi média falán megjelenő tartalmakat. Tudatosítsa magában, hogy mik azok, amik frusztrációt váltanak ki, és azokra nyugodtan nyomjon egy unfollowt. Ráadásul, mivel ez nem egy visszafordíthatatlan folyamat, megéri kipróbálni, aztán ha nem jön a megkönnyebbülés, amiről beszélek, akkor vissza lehet térni. Ez azért is egy nagyon jó gyakorlat, mert segít megtapasztalni, hogy ezen a téren hol vannak a határaink, és hogyan tudjuk azokat megvédeni.
Ti használjátok az unfollow gombot? Mikor, milyen helyzetekben?
Kommentar schreiben