El sem hiszem, de már a karantén 7. hetét tapossuk. Valószínűleg mostmár minden családban kialakult egyfajta “karantén-rutin”, valamennyire sikerült alkalmazkodni ehhez az új helyzethez. Ugyanakkor továbbra is egy krízis helyzetet élünk, és egy gyakorlatilag természetellenes szituációban kell élnünk. Ezért gondoltam, beszámolok pár olyan gondolatról, amit mostanában tapasztalok, főleg gyerekekkel, szülőkkel kapcsolatban.
Gyerekek a karanténban:
Egy valami szinte biztos: mindegy milyen korosztályról beszélünk, és hogy milyen élethelyzetről, de a jelenlegi szituáció mindenképpen hatással van gyerekeinkre. A legtöbb családban történt valamilyen gyakorlati változás is, a szülők munkarendje, digitális iskola, a társas találkozások korlátozása stb., ezért ez logikus is. De ott vannak azok a szorongások, félelmek, aggodalmak, bizonytalanságok, ami szinte minden szülőben felmerül, ráadásul nyilván a kollektív tudattalanból is masszív szorongás és frusztráció érkezik. Naiv elképzelés lenne tehát azt gondolni, hogy a gyerekekre, akik szintén ennek a bonyolult rendszernek a részei, nem hatna ez a sok negatív változás. Ők pedig a maguk lehetőségeihez mérten próbálnak megküzdeni ezekkel az érzésekkel.
Egy ilyen jelenség, amit gyakran látok mostanában, az a regresszió, azaz amikor a gyermek egy korábbi fejlődési fázisba visszalép. Sok szülőtől hallom, hogy újra bepisil a gyerek például, vagy a beszédfejlődésben történik visszalépés stb. Ez egy természetes reakció, türelemmel és idővel el fog múlni, érdemes ezért szülőként is megértéssel fordulni a gyermekünk felé.
Amit szinten gyakran hallok, az a felfokozott indulatok, agresszió, düh, akár a testvérféltékenység felerősödése is. Ez is teljesen természetes folyamat, ennyi időt fizikailag is közel egymáshoz nem szoktunk tölteni, ráadásul az olyan levezető tevékenységek sincsenek most meg, amik normál esetben fontos részét képezi az életünknek. Például a gyerekek az oviban, iskolában is napi több órát töltenek a szabad levegőn való mozgással, amit most csak korlátozottan tudunk nekik biztosítani. A kortársak hiánya is nagyon fájó pont, hiszen ovis kortól kezdve egyre nagyobb szerepet töltenek be az életükben a barátok, a közösség részeként meghatározó tanulási folyamatokon mennek át. Ráadásul úgy látom, hogy sokszor a szülők is egyre nehezebben bírják ezt a helyzetet, amit teljesen érthető és természetes. Tehát az egész családban, mint rendszerben jelentősen megnövekedett az indulatok szintje. Ilyenkor mindig fontosnak tartom, hogy ne próbáljuk meg leplezni, elnyomni az érzelmeinket és a gyerekeknél is törekedjünk arra, hogy biztosítsunk helyet és időt arra, hogy kijöhessenek ezek az indulatok. Nagyon jó, ha ebben mi szülők is példát tudunk mutatni. Szuper ilyenkor minden olyan játék, aktivitás, ahol levezethetjük az indulatokat: birkózás, ugrálás, futás stb., és ha ezt a család együtt is meg tudja oldani (például egy jó kis párnacsata keretében), akkor a gyerekeknek (is) biztosan felejthetetlen élmény lesz.
A testvérféltékenység felerősödését is sok helyről hallom, ami szintén az egyik érthető következménye a mostani helyzetnek. Testvérek között a féltékenység egy természetes dolog, gyanús is, ha nincsen. Fontos, hogy ez se legyen tabu téma, ne kelljen szeretni a tesót, sőt, a tesóval kapcsolatos ellenérzéseknek is hangot lehessen adni. A testvérkapcsolat általában ambivalens érzésekkel jár együtt, sokszor szeretjük a tesónkat, jó vele játszani, de ugyanakkor mégiscsak osztozni kell vele tárgyi és lelki értelemben is, gondoljunk csak a szülői figyelemre. És ez a kényes egyensúly, ami a normál hétköznapokban kialakult, most természetesen felborulhatott a fent a már említett tényezők miatt. Leszámítva a nyári szünetet talán, nem szoktak ennyi időt ők sem fizikailag együtt tölteni. Sokszor jót tesz, ha tudunk külön-külön időt tölteni a gyerekekkel, amikor osztatlan figyelmet kap, legyen ez akár 10 perc is, és az összes olyan játék, tipp és taktika, ami hasonló esetben már bevált, működött.
Tudom, hogy ebben az időszakban nem könnyű még erre is külön figyelmet fordítani, amikor a saját energiánk is kimerülőben van, de segíthet a tudat, hogy ez egy átmeneti állapot, ahol mindennek helye van, és el fog múlni, amint az élet visszatér a szokott menetrendbe.
Kommentar schreiben